Az vagy amit össze eszel...

Annak ellenére, hogy nem vagyok a kalóriaszámolás híve, azt gondolom, hogy mégis kifizetődő megismerni a napi saját  „fogyasztásunkat”, nem csak az  ételeket hanem a mozgással töltött időt is érdemes monitorozni. Ekkor kaphatunk egy reális képet arról, mennyi táplálékra lenne szükségünk akkor, ha egyensúlyban szeretnénk maradni. 

Anélkül, hogy órákat töltenénk az ételek mérlegre rakásával, inkább szeretném ha egy átfogó és hosszútávon élhető módszert tudna mindenki magáénak, ha  addig eljutnánk, hogy messziről kiszagoljuk azokat a termékeket, amik tele vannak cukrokkal már többet tettünk az egészségünkért mint az emberek többsége. 

Mert, hogy nekünk is szükségünk van üzemanyagra, és a működésünk szempontjából nem mindegy mit tankolunk és mennyit. Előfordul, hogy túl sok kerül a tartályba, anélkül, hogy feltűnne. Azért nehéz ezzel szembesülnünk, mert nem feltétlenül űrmértékben lépjük túl a határokat. Egy tábla csokoládé például nem biztos, hogy teltségérzetet fog okozni, viszont ha rápillantunk a tápanyag táblázatra, amit a csomagoláson feltüntetnek, rájöhetünk, hogy jobb lett volna megenni egy nagy tál zabkását, amivel értékes anyagokhoz is juthattunk volna.

Photo by Gab Pili on Unsplash

Ennek az irománynak nem  célja, hogy presszionáljam az olvasót a kalóriák szigorú számolására, hanem hogy biztassam arra, hogy átlássa a polcokon található olykor megtévesztő csomagolásokat. Nem növesztünk lézerszemeket, csak megállunk egy pillanatra és nem csak nézünk, hanem látunk is. Általában ez az a tevékenység, amire nem szeretünk időt vesztegetni, gyors bemegyek, gyors lekapom a polcról és már szaladok is tovább. Pici időráfordítással azonban megtanulhatjuk melyek azok a termékek, amiket biztonsággal megvehetünk, aztán a bevásárlás újra lehet rutin tevékenység, csak már olyan dolgok kerülnek az asztalra, amik nem tartalmaznak felesleges kalóriákat.

Mit látunk a címkén? 

A csomagolt élelmiszereken a gyártónak kötelező feltüntetnie a tápanyagtartalmat, az összetételt, illetve az allergéneket. A szabadon választható jelölések pedig a hangzatos "energiaszegény, csökkentett energiatartalmú azaz light, alacsony cukortartalmú, cukormentes" neveket viselik - remek remek, akkor ezeket jól megvásároljuk és egészségesek és fittek is vagyunk. Ahhoz, hogy ezeket a feliratokat ráírhassák egy termékre meg kell felelniük uniós előírásoknak, csak egy példát nézzünk meg: 

CSÖKKENTETT CUKORTARTALOM - Akkor használható, ha annak a terméknek az
energiatartalma, amelyen az állítást feltüntetik, ugyanakkora vagy kisebb, mint a hasonló
termékek energiatartalma.

Nos láthatjuk, hogy ezeknek a kitételeknek nem nehéz megfelelni, ha X gyártó fél grammal kevesebb cukrot rak a reggeliző pelyhébe, mint a másik, máris csökkentett cukortartalmú lehet a terméke. Nem árt tehát szemfülesnek lenni a vásárlásnál és átnézni az összetevők listáját. 

Tápanyagtáblázat:

Az itt látható táblázat és összetevő lista egy bébiételhez tartozik. A táblázatban a termék 100 grammra vonatkozó értékeit tüntetik fel. (Ebben a táblázatban láthatunk ajánlott fogyasztást is. Előfordul, de nem gyakori.) 

Amit minden listán megtalálunk, az az energia érték, amit kilojouleban illetve kalóriában is megadnak. A zsír, ebből is külön a telített zsírok, szénhidrát ebből a cukor mennyiségét, fehérje, illetve rost tartalmat. Az első oszlop mindig a száz grammra vonatkozó értékeket jelöli, érdemes megnézni tehát az elfogyasztani kívánt termék tömegét.

Üdítőkön szokott többször előfordulni, hogy a flakon elejére kicsi négyzetben kirakják, hogy "40" kalória, és mi boldogan megvásároljuk, anélkül, hogy észrevennénk, hogy 100 milliliterről van szó, szóval jöhet a szorzás, fél literes üdítőnél máris 5 x 40 kalóriáról beszélünk. A kép azért ennél árnyaltabb, a kalória nézegetése nem mindig mérvadó. Nézzük a mi táblázatunkat: 418 kalória, nem is tűnik soknak, viszont ha tovább boncoljuk látjuk, hogy harminc gramm cukrot tartalmaz, ami az elfogyasztott mennyiség körülbelül egyharmada. Ez sok, ezt anélkül is beláthatjuk, hogy nagyon belemélyedtünk volna a tápanyagok rejtelmeibe. 

Hogy kinek mennyi mire van szüksége? 

Ezt ebben a bejegyzésben nem kezdeném el kifejteni, erről könyveket szokás írni. Hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz kezdésnek érdemes kipróbálni valamilyen app-ot vagy oldalt, ahol lejegyezhetjük az elfogyasztott ételt, és a megtett kilométereinket. Ezek a programok rögtön számokba fogják nekünk foglalni a napunkat és általában ajánlanak is tápanyag mennyiséget, a korunknak, tömegünknek, és céljainknak megfelelően. Ez pontosan arra lesz elég, hogy tudatosítsuk az eddig robot üzemmódban elfogyasztott ételek tulajdonságait. 

Összetevők:

A termékben megtalálható összetevők mennyiségi sorrendben kerülnek feltüntetésre, vagyis a sorban az elsőből, jelen esetben például a rizslisztből van a legtöbb, az utána következőkből csökkenő sorrendben. Tehát a legkevesebb a természetes gyümölcsaroma. Nekem mindig az a termék szimpatikusabb, amin rövidebb az összetevők listája és a halandó ember számára is közérthető. A gyártók előszeretettel alkalmaznak szupertudományos neveket, de ezzel minket nem ijesztenek el, vesszük a fáradtságot és rákeresünk arra ami ismeretlen, mert jót akarunk magunknak. Persze ennek nem a szupermarket közepén állunk neki, mert ott öregszünk meg. Ha nagyon szorgalmasak vagyunk, akkor nézegethetjük az E-számok listáját, színezékeket, édesítő -és térfogatnövelő szereket. 

Például a Nébih oldalán: 

https://portal.nebih.gov.hu/e-szam-kereso