Ha függőségről beszélünk általában üres üvegek, dohányfüst és a félkarú rabló jut eszünkbe. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni olyan mindennapi tényezőkről, amik szintén uralhatják a gondolatainkat, cselekedeteinket. 

Függhetek-e az ebédemtől?

Egy különlegesen finom falat elfogyasztása ugyan azokon az agyterületeken vált ki kémiai folyamatokat, mint a szex, és a kábítószerek használata. Persze manapság nem akkora vétek elfogyasztani egy zacskó kekszet, mint drogokat használni, viszont az agyunk számára hasonló mértékű "öröm" elixír lép működésbe.

A függés: 

Olyan ismételt viselkedési forma, amelyhez az adott személy kényszeresen ragaszkodik, függetlenül annak negatív, az ő és mások életét veszélyeztető hatásaitól. 

A kielégületlenség, ingerlékenység vagy a gyötrelmes sóvárgás, amikor azonnal elérhetetlen vagy kivitelezhetetlen. 

Tartósság és visszaesés. 

Az evéssel kapcsolatban rögtön az jut eszünkbe, hogy nincs másra hatással csak a fogyasztóra, biztos vagyok benne, hogy az őt körülvevő embereknek nehéz nézni, hogy szerettük a vesztébe rohan.

Elkezdtem a téma után kutakodni, és még mielőtt beleástam volna magam az agykutatás rejtelmeibe rájöttem, hogy ennek az egész függősdinek nagyon komoly kémiája van. Hormonok és neurotranszmitterek, dopamin meg receptorok, szóval minden olyasmi, amire azt mondjuk, hogy nem tudjuk befolyásolni. Ezek a területek az agyunkban parányi helyet foglalnak el, mégis képesek vagyunk sokszor úgy viselkedni, mintha ez lenne életünk központi tényezője. 

Ezeknek a kémiai koktéloknak közreműködésével képesek vagyunk örömöt érezni sportolás, társasági tevékenységek vagy egy jó vacsora után. Valahogy úgy vagyunk összerakva itt a Földön, hogy szeretünk örömöt érezni, és van hozzá egy "programunk" ami emlékszik is a jól bevált örömforrásokra. Chips, fánk meg zsíros kenyér. Kevésbé feltűnő és egyértelmű jelenség egy az evéstől függő személy. Aki úgy éli az életét, hogy minden társasági és nem társasági tevékenységet az elfogyasztandó étel köré szervez. Vacsorák, reggelik, délutáni kávé-sütik. Filmnézés meg nachos. Hazafele meg már csak az otthoni fagyira tud gondolni. 

Az étkezéshez való viszonyunkat biztosan meghatározzák korábbi tapasztalataink, mint az - "amíg nem eszed meg nem állsz fel az asztaltól ; ha nem eszed meg a husit, nincs desszert ; ne kézzel egyél" -  nevelő célzatú mondatok. Sajnos léteznek azok az élethelyzetek is, amikor az illető sokáig nem jut hozzá a kívánt ételhez, mert nincs anyagi keret, a későbbiekben ha módja lesz rá, valószínűleg pótolni fogja az elszenvedett hiányt. 

Sajnos még nem doktoráltam, úgyhogy nem tudok és nem is szeretnék pontos leírásba bocsátkozni az agyi folyamatokról. Az én olvasatomban, az emberi test és a vele szinkronban működő lélek, nem lehet független egymástól, az agyi folyamatok mellett kell, hogy legyen lelki tényező, ami miatt kétszer több vagy kevesebb ételt fogyasztunk el. Ahogy mondani szokás kettőn áll a vásár. Szerencsére erre találtam más okosabb emberektől  is gondolatokat. 

..az emberi lényeket nem redukálhatjuk az idegrendszerük kémiai folyamatainak a szintjeire,.... az agy fiziológiája akkor is az ember életének eseményivel és érzéseivel összefüggésben formálódik. 

 

...egy vegyület iránti függőség kialakulásához három faktor szükséges: fogékony szervezet, addiktív potenciállal rendelkező drog, és stressz. 

- Dr. Máté Gábor

Úgy tűnik, a túlzott kalóriák elfogyasztása nem az agyunkban zajló folyamatok miatt van. Sokszor elérhetetlen számunkra az öröm, valamilyen rég elszenvedett trauma, folyton munkálkodó rossz családi minták, szeretetlenség érzése, elégedetlenségünk magunkkal. Ilyenkor könnyebb csak kinyújtani a karunkat a hűtő ajtajáig, mint elemezni rossz hangulatunk okait. Instant örömszerzés. Akárhogy is van jelenleg, higgyünk benne, hogy függőségeink kordában tarthatóak, kezelhetők. Legyen elég bátorságunk jót akarni magunknak és ne külső forrásból fenntartani örömünket. Forduljunk szakemberhez, és próbáljunk új módszert találni a bennünk tomboló viharok elcsendesítésére. 

 Felhasznált irodalom: 

Dr. Máté Gábor - A sóvárgás démona

Photo by Toa Heftiba on Unsplash