természetesen jól


2019.nov.24.
Írta: Vida Dorisz Szólj hozzá!

Fagyos hangulat

Demotivált, szomorú, visszahúzódó, szűkszavú, ingerült, lusta, morcos, sírós. Ezek a tulajdonságok bárkire igazak lehetnek, a depressziósra azonban ezeknek az együttállása, és hosszantartósága jellemző. Feltehetőleg mindenki hallott róla, vagy volt már egy ismerőse, akinek az ismerőse leverten tengette mindennapjait. A kifejezés egyre divatosabbnak számít, közszájon forog. Magyarországon a felnőtt lakosság körülbelül 12 %-a érintett.  

A téma feldolgozását tagadhatatlan módon saját élményeim ihlették. Annak ellenére, hogy a depresszió, mint kifejezés mennyire beékelte magát a mindennapjainkba, azt tapasztalom, hogy az emberek nem ismerik fel megjelenését a környezetükben, ismerőseiken, családtagjaikon. Nem is volna feladata senkinek sem terápiáznia a hozzá közelállót. Az én idealisztikus világomban azonban az emberek kíváncsiak egymásra és arra törekednek, hogy jó kapcsolatokat ápoljanak magukkal és másokkal. Ennek elengedhetetlen része az egymásra való odafigyelés és empátia. Biztos vagyok benne, hogy a depressziós esetek többségén segítene ha nem társas magányban élnénk. 

photo_by_emile_seguin_on_unsplash.jpg

Depressziós - mitől? 

Kialakulásának okait még eddig nem sikerült egyetlen tényezőre leszűkítenünk. A biológiai adottságokon kívül figyelembe kell vennünk a pszichológiai tényezőket, és ezek kölcsönhatását. Megkülönböztetünk úgynevezett endogén eredetű, ami a test normálistól eltérő működéséből eredhet, ilyenek, a vitaminhiányok, neurotranszmitterek működésének zavara, hormonális tényezők, illetve exogén depressziót, amit a külső okok, életesemények idéznek elő, szeretett személy elvesztése, gyász, munkahely elvesztése, kudarc, szerelmi bánat, társadalmi kirekesztettség.

Valószínűleg mindannyiunk életében előfordultak olyan időszakok, napok, percek, amik fejfájást okoztak, amikor biztosak voltunk benne, produkáljuk az összes tünetet, ami a depresszió diagnosztizálásához szükséges. Bárkinek az életében felléphetnek nehézségek, amikor úgy érezhetjük, képtelenek vagyunk átugrani az akadályokat. Hogy ezeket a nehézségeket hogyan éljük meg nagyban befolyásolják a gyermekkorban ért ingereink, tapasztalataink, traumáink. 

Nem lehet és nem érdemes azonban egymástól külön kezelni a lelki és fizikai okokat, minden esetben érdemes megvizsgálni a lehető legtöbb tényezőt, annak érdekében, hogy a továbbiakban javítani lehessen ezeken.

Mit gondol? 

Ha nem volt közelebbi kapcsolatunk olyan emberrel, akinek az életében előfordultak ilyen szakaszok, nehezen tudjuk elképzelni, hogy is éli meg a mindennapokat. A depressziós ember gondolkodásában fellelhető minták: 

  • Mindenből negatív következtetést von le, ami egyfajta jövendőmondó, gondolatolvasó viselkedést eredményez. Egy ismerős nem köszön az utcán. – „ Biztosan annyira lenéz, hogy még köszönni sem méltat.”  (Hibás következtetés)
  • Csak a negatív dolgokat fogja fel, és veszi észre. (Szelekció)
  • Egy negatív helyzetet, eseményt általános érvényűnek, szabálynak tekint. Két napig rossz idő volt a nyaraláson. – „Egész nyaralás alatt esett az eső.”  (Általánosítás)
  • Ha pozitív visszacsatolást kap, keresi mögötte a hátsó szándákot, esetleg át is fordítja ezt negatívvá „Biztosan akar valamit tőlem. ; Köztudottan rossz ízlésé van, nem csoda, ha én tetszem neki.„ (A pozitívumok érvénytelenítésé)
  • Eseményeket hibásan értékeli, alábecsüli, felnagyítja. Apró hibák katasztrófálisnak való megélése, míg a pozitívumait lényegtelennek minősiti. (Torzítás)
  • Érzelmeket tényként kezel. Reményteleséget érzek, biztos azért van mert a problémáim megoldhatatlanok és gyógyíthatatlan vagyok.” (Hamis következtetések)
  • Tilalmak rendszerében él és értelmez. Amik bűnösség érzését keltik, másrészt haragot, ellenségességet eredményeznek. „Meg kell tennem azt. ; Nem lenne szabad így viselkednie velem. „ („Kell” állítások)
  • Mindent magára vesz, önvádló. Indokolatlan felelősségvállalás a negatív eseményekért. (Megszemélyesítés)
  • Vagy fekete vagy fehér.„Ha nem sikerül jelesre vizsgáznom, az azt jelenti, hogy nem tudok semmit. „ (Végletekben való gondolkodás)

Ezeket a gondolati mintákat olykor mindenki követi, az eltérést azonban a mennyiségi, és intenzitásbeli megélés jelenti. Nagyon fontos, hogy ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, ha ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkozunk, pláne ne diagnosztizáljunk. Fordítsunk kellő időt szeretteinkre és ha azt tapasztaljuk, hosszabb ideje fennáll a búskomor hangulat, érdemes szakember segítségét felajánlani. 

Ma már rengeteg módszer közül választhatunk, nem kell attól félnünk, hogy diliházba zárnak a negatív gondolataink miatt. Ki-ki a hitének megfelelően vehet igénybe segítséget. Orvosi vagy alternatív megoldást. Pszichoterápiák, viselkedésterápia, kognitív viselkedésterápia, kineziológia, művészetterápia, mozgásterápiák.  Az is előfordulhat, hogy egy elkövetkező új életesemény, élethelyzet lendíti ki az illetőt a sötét felhők közül. 

Nem is hinnénk, hogy mennyien küzdenek ezekkel a nehézségekkel, persze ez nem oldja fel a bennünk rejlő pusztító gondolatokat, de valahol szívmelengető tud lenni, hogy valaki megért minket....

 

 

 

 

 

 Photo by EMILE SÉGUIN �� on Unsplash

 

Hogyan készül? Új szokások.

A jó hír az…!

 

Ha van káros szokás, akkor van jótékony is. 

Általában december utolsó napján egyfajta búcsúzásként belelépünk abba az álomba, amiben holnaptól minden más lesz. Rögtön lefogyunk, nem dohányzunk, nem iszunk, maratonokat futunk, mindezt a múlt hétre. Az újévi fogadalmak nem ott buknak el, hogy január elsején kezdődnek. Irreális célokat tűzünk ki magunk elé, olyanokat amik józan ésszel hónapok alatt érhetőek el.  

photo_by_the_journal_garden_vera_bitterer_on_unsplash.jpg

Photo by The Journal Garden | Vera Bitterer on Unsplash

 

Ahogy a szokások elhagyásánál, úgy az újak kialakításánál is kevésnek mondható a tudatosság, akaraterő. Egészen addig működik, amíg nem kerülünk valamilyen stresszelt helyzetbe, akkor újra a régi mintákhoz nyúlunk, időt, energiát spórolva a vészhelyzet túlélésre. Ez cseppet sem azt jelenti, hogy akkor erről le is kell mondanunk. A tudatosságunkat fordítsuk arra, hogy megtervezzük a kialakítandó új „életet”.

 

Fontos:

az elérendő célt tudjuk lebontani kisebb egységekre. Általában napokról beszélünk. Az előző bejegyzésben szó volt róla, hogy minél kisebb energiabefektetést igényel valami, annál gyorsabban tud megszilárdulni a viselkedés. (a kakaós csiga esete) Olyan apróra kell lebontanunk a célunkat, amit minden nap teljesíteni tudunk. 

 

Például: 

egy hétig, minden nap gyalogolok egy megállót a tömegközlekedés helyett ⇒

⇒ második héten két megálló ⇒

⇒ harmadik héten három megálló ⇒

 

... és így tovább. Egy hónap múlva elgyalogoltam a négy megállóra lévő munkahelyre. Szuper! Nem is kell többet Bkv bérletet vásárolni. Viccet félretéve, ezek a tényleg csekélynek tűnő változtatások képesek elindítani az úton.  Ha tudok gyalogolni akkor is, amikor nem a legkedvezőbb az időjárás, amikor reggel el vannak macskásodva az izmaim már tréningezem magam a jövőbeni elképzelésemhez, hogy lejárok az edzőterembe heti háromszor. Akármennyire elcsépelten hangzik, a rendszeresség elengedhetetlen, ha lehetőség van rá, ugyan abban az időben ismételjük az áhított  viselkedést.

 

 

Te teremted a saját jövőd.

 Kezdj el úgy gondolni magadra, amilyen lenni szeretnél.

 

Ha az életedet örök pesszimistaként éled, folyton olyan helyzeteket fogsz magadnak teremteni, amivel igazolhatod az állításod. Hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, ez nehéz kérdés, viszont valahogy meg lehet törni ezt a véget nem érő körforgást. Esélyt kell adni egy pozitívabb kimenetelű jövőre. Képzelhetünk ilyenkor pénzhegyeket magunknak, mint Dagobert bácsi, de ez sem fog az égből lepottyanni, tenni kell érte. 

Képzeld el magad úgy, mintha máris olyan lennél, mint amilyen szeretnél, viselkedj úgy, járj úgy, beszélj úgy. Lehet, hogy mesterkéltnek fogod érezni, vagy teljesen idegennek, de hatni fog. ( Pár könyvet már megjelentettek arról, hogy testtartások hogyan hatnak ránk. Mondhatjuk a jógát is → tudatállapotok. ) Ha vonszolom magam az utcán, akkor is szerencsétlennek fogom magam érezni, ha egyáltalán nem vagyok az.

Hallottad már: Mosolyogj!

Igen, ha rossz a kedved és mosolyogsz, vissza fog hatni rád. Ha azt gondolod magadról, hogy egy unalmas, lusta ember vagy, úgy fogsz cselekedni. Akkor már mások is ezt fogják gondolni rólad, nem mintha ez lenne a legfontosabb, de ez is hatással van arra, miként éljük a napjainkat. Teljesen hétköznapi példa, ha a középiskolában te voltál az osztály viccmestere, tutira a 20 éves osztálytalálkozón is arra fognak számítani tőled, hogy minimum három labdát az orrodon pörgetve jelensz meg. És te úgy fogsz viselkedni, ahogy tőled elvárják. 

Ezeket a gondolatokat lefordíthatjuk az összes olyan szokásra, amit szeretnénk beépíteni az életünkbe. Sportos szeretnél lenni → gondolkodj sportosan, járj sportosan, nem utolsó sorban pedig valósítsd meg fizikai szinten is. Azzal, hogy beleélem magam sajnos még nem értem célt, a cselekvés nehézségét nem tudjuk megúszni. 

Ha észreveszed, hogy éppen dühöngsz kezdj el pont ellentétesen viselkedni. Olvastam valahol, hogy egy pár úgy oldotta a feszült szituációkat, hogy vicces maszkokat vettek fel, amit nem lehet nevetés nélkül hagyni. Valahogy így legyünk ezzel mi is, úgy is egész nap maszkokat hordunk, cserélgetjük őket szituációtól függően. 

 

 Összegezve: 

tervezz tudatosan → bontsd le rövidebb célokra

ismételj

csinálj úgy, mintha már olyan lennél, mint amilyen szeretnél

 

 

Előző bejegyzés: 

Szokások. Mivel kezdjem? 

 

 

 

süti beállítások módosítása